The smiling son / A mosolygós fiú / 2020
EN/HUN:
I started making this guy in 2019 automn - at Balázs Sipos's kiln casting master course. Previously I have learned the basics of this technique, but at this course I wanted to make something that was complicated enough for me to learn as much as possible from Balázs. By this time I knew I would want to 'talk' about emotions in my artworks.
A summer adventure has profoundly turned upside down my world, my self-image, and the subject of appearance and reality.
The protagonist of the adventure was the most attractive man I have ever met. We went to a restaurant for dinner. When we found the place and went to our table passing by a few guests, every woman raised her head and admired this wonderful creature of God. He grinned confidently and walked past them without taking a glance at them. We sat down, ordered. We met for the third time. Our first meeting lasted 5 minutes because the dragon came out of me that he arrived drunk (while I knew he was having a beer with his friend previously). To the second Rendez-vous, he again arrived drunk ... but I thought let's give him a third-last chance. He was sober this time. On arrival. I asked for water, he ordered a beer. Then one more, then one more and one more ... he told a story and told a story ... then this charismatic alpha male got into the big storytelling that half an hour after our arrival he recalled his childhood and tears welled up in his eyes as he remembered his parents. One of them died when he was 12 and the other one at the age of 14.
By the time I met him, some of the ‘smiling’, confident people around me turned out to be struggling with depression or preoccupied with suicidal thoughts. Until I went to a psychologist, I also deftly disguised my real emotions, so with this little figure I could have shared my own stories ... but it’s just easier through others, isn't it !?
A mosolygó fiút 2019-ben kezdtem el készíteni. Sipos Balázs mesterkurzusán készült. Amikor készültem a kurzusra, csak annyit tudtam, hogy valami olyan dolgot szeretnék, ami kellően bonyolult ahhoz, hogy a lehető legtöbbet tanulhassak Balázstól. Ezen kívül ekkorra már azt is megfogalmaztam, hogy amit én fontosnak tartok, az az érzelmek világa.
Egy nyári kaland alaposan felforgatta a világomat, az önmagamról alkotott képet és látszat-és valóság témakörét.
Egy nyári kaland alaposan felforgatta a világomat, az önmagamról alkotott képet és látszat-és valóság témakörét.
A kaland főszereplője a legvonzóbb férfi volt, akivel valaha találkoztam.
Vacsorázni mentünk. Mikor megtaláltuk a helyet és néhány vendég mellett elmentünk az asztalunkhoz, minden nő felemelte a fejét és meggyönyörködte Istennek e csodálatos teremtményét. Ő pedig magabiztosan vigyorgott és egy pillantást rájuk sem vetve ment el mellettük. Leültünk, rendeltünk. Most harmadjára találkoztunk.
Az első találkozásunk 5 percig tartott, mert előjött belőlem a sárkány, hogy berúgva érkezett (holott tudtam, hogy a barátjával sörözik előttem). A második találkozásra szintén ittasan jött... de gondoltam három a magyar igazság. Most józan volt. Érkezéskor. Én vizet kértem, ő sört. Először egyet, utána még egyet, aztán még egyet és még egyet... mesélt mesélt és mesélt... majd ez a karizmatikus alfahím addig jutott a nagy mesélésben, hogy fél órával az érkezésünk után felidézte a gyerekkorát és könnybe lábadt a szeme, ahogy a szüleire gondolt. Az egyik 12, a másik 14 éves korában halt meg.
Mire a 'szépemberrel' találkoztam, néhány 'mosolygós', magabiztos ismerősömről már kiderült, hogy depresszióval küzd-küzdött, vagy foglalkoztatta az öngyilkosság gondolta.
Amíg nem jártam pszichológushoz, azért én is ügyesen lepleztem a valós érzelmeimet, úgyhogy ezzel a kis figurával akár a saját történeteimet is mesélhetném...de... majd egyszer!
